Nincs jobb és baloldal
Megosztás nélkül nincs uralkodás
Divide et impera. Oszd meg és uralkodj. Régi mondás és nagyon igaz. A hivatalosan elterjedt jelentésénél azonban van egy mélyebb implikációja is ennek a mondatnak, ami sokkal nagyobb bajt okoz, mint az, amire egyébként használják. Akárhányszor szelíd vitába keveredek a kocsmában, vagy akár csak baráti beszélgetést folytatok a haverokkal, mindig észreveszem, hogy a megosztás és a megosztottság micsoda brutális erővel birtokolja az elmét. Sokan nem csak egymásnak feszülnek különböző érveket felsorakoztatva, hanem egyenesen önmagukat büntetik a saját megosztottságukkal! Viccesen döbbenetes! 🙂
Hol van a kutya elásva?
A divide et impera eredeti jelentésében a történelem során úgy került alkalmazásra, hogy a népek számára két ellentétes politikai, gazdasági és kulturális nézetet hozott létre az uralkodó elit és amíg az emberek azzal voltak elfoglalva, hogy meggyőzzék embertársaikat a saját nézetük helyességéről, addig a nemes (vezetőkből álló) osztály mindenkit megadóztatott, felállított egy hadsereget (rendőrséget) a saját hatalmának megszilárdítására és élte az életét a nép munkájának gyümölcséből. Néha-néha kiálltak az emberek elé elmondani 1-2 jól hangzó, és kellemes érzelmeket keltő szlogent, az emberek meg mentek vissza reménykedve melózni és fizették a növekvő terheket. Ez ma sincs nagyon másként annak ellenére, hogy a kommunizmus diktatórikus rendszere után már lényegesebb szabadabb világban élünk. (Régen csak vodka volt és pálinka, most már Whiskey, Bourbon és Gin is kapható. :)) Ahogy azonban Bill Hicks, amerikai komikus mondta a 90-es évek elején, a szabadság ma leginkább arról szól, hogy „You are free to do, as we tell you!” vagyis „Szabad vagy azt csinálni, amit mi mondunk!” Az igazi szabadsággal jóllehet egy nagyrészt nem tudatos társadalom nem tud mit kezdeni, az azért mégis egyre szembeötlőbb méreteket ölt, ahogy korlátozni akarják a más típusú rendszerre vagy világrendre vágyókat, mint ez az Új (vadkapitalista) Világrend, ami mindenhonnan ömlik az arcunkba.
Tekintve, hogy a modern kapitalista világban már a pénz és a profit mindenhatósága írja a játékszabályokat, a megosztás elsősorban a közvélemény-formáló erők azon paradigmájának az emberekbe való „belegyömöszöléséről” szól, mely a fogyasztást, a kifejezetten politikai értelemben vett individualizmus mindenhatóságát és az erősebb kutya b@szik elvét veszi alapul. (Megjegyzés: spirtuális szemszögből az individualizmus „oszthatatlan kettősséget” jelent: indivi-dualizmus) Ez akárhogy is vesszük, nem egy szeretetközpontú gondolkodásmód – hanem sokkal inkább a darwini „természetes szelekció” törvényszerűségeit tartja normálisnak, melyben csak az erősek és életrevalók élik túl a „játékot” – , azonban ezt a nézetet is emberek hozták létre! Olyan emberek, mint amilyen én vagyok, vagy Te vagy, van anyjuk és apjuk, bio-logikusan működő test-lélek-szellem egységük és ugyanolyan tökéletesen meg fognak halni, mint mindenki más. 🙂 A legfőbb különbség az, hogy egy ilyen gondolkodású ember bizonyossága a világról más, mint egy olyan embernek, aki számára a közösségépítés, az egymás segítése és a világ mindenki számára történő jobbá tételének elérése az egyetlen értelmes cél a létezésben.
Fontos megérteni, hogy a rendszer azáltal lesz egész, hogy benne van minden létezőnek az ellenpontja, magyarul: nincs jó rossz nélkül, nincs fent lent nélkül és nincs jobb bal nélkül. A dolgoknak nincsen minősége csak annak, aki alkalmazza őket és nem lehet meghatározni a hivatkozási pontokat sem, ha nem ismerjük az egymással szemben álló véleményeket és világképeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elérni kívánt eredmény közös nevezője mindig az ember, ezért az egyetlen logikus megközelítésnek az tűnik számomra, hogy emberként ülök le a másikkal gondolatokat cserélni. Nem meggyőzni akarom a saját igazamról, hanem türelemmel, szeretettel és tisztán kommunikálva megosztom azt a gondolati energiát, ami az én bizonyosságom a világról. Egy olyan bizonyosság, amiről – amennyiben tudatos vagyok – tudom, hogy egy a sok közül. Az azonban 100%, hogy vannak kapcsolódási pontok, mert ugyanazok az emberi szükséglet mechanizmusok hatnak rám is, mint a másikra. 🙂
A legtöbben mégsem ezt tesszük, hanem egymásnak feszülünk. Mi lehet ennek az igazi oka?
Ennek a megválaszolásához már egy kicsit mélyebbre kellett ásnom, de végül megtaláltam egy olyan magyarázatot, mely logikailag teljesen stimmel, így megosztom veletek, mert nekem ez a felismerés nagyon sokat segített.
Ahhoz, hogy a bizonyosságom szükséglete kielégüljön, az ÉN (=elme, ego) gyerekkor óta biztos pontokat keres, amibe bele lehet kapaszkodni. Levegőben lógni, bizonytalanságban élni lehetetlen hosszabb távon, valamiben hinni kell. A bizonyosságunk, világképünk leginkább attól válik függővé, hogy milyen környezetben nevelkedünk, milyen emberekkel vesszük magunkat körbe. Ugyanaz az ember tolvajok között bűnöző, gazdák között földművelő, bankárok között meg pénzügyi szakember lesz nagy valószínűséggel. (Vannak persze mindig kivételek, mert valaki pontosan azért akar másmilyen lenni, mert nem azt tapasztalta otthon, amit érezni szeretett volna!) Gyerekként a kialakult bizonyosság tehát nem igazán választás kérdése (a legtöbb esetben!), ezért ha erről akarunk ítélkezni, álljunk meg egy szóra, mint Grétsy Tanár Úr. 🙂 Szinte mindenki azt hozza magával ugyanis kedves komám, amit otthon kapott. Ez az úticsomag hamuban sült pogácsával.
A különböző bennünk lévő emberi szükségletek (főleg a fontosság és szeretet szükséglete) miatt a legtöbben a kialakult bizonyosságukat az egyetlen igazságnak veszik (ami miért is lenne másként, hiszen pont ennek a világképnek az elfogadásáért igazolta vissza az ő jelentőségét a világ és szerették őt azért a barátai és a családja, mert ugyanúgy gondolkozik, mint ők), aminek egyenes következménye az, hogy a – nem tudatos – ember elválasztja magát azoktól, akik számára másról szól a világ. „Én nem vagyok olyan, mint azok a köcsög Fideszesek / MSZPsek / LMPsek / SZDSZesek / Jobbikosok, stb.” Amit én tudok, az jobb; amit én tudok, az az igazság. – gondoljuk sokan. Ezzel a gondolkodással pedig tovább mélyítem a szakadékot anélkül, hogy észrevenném…
Mi történik ilyenkor, ha így gondolkodunk?
Írtam már korábban arról, hogy amikor haragszol valakire, akkor magaddal tolsz ki, mert a harag benned van. Ezért jó szeretni, mert az nekem jó. 🙂 Szerintetek miért nyomják tele igazságtalansággal, erőszakkal és rengeteg halállal a médiát? Ki fogja megteremteni az érzései által a szörnyűségekkel és kilátástalansággal teli valóságot? Igen, nyertél: Te magad komám! 🙂 A „világ urainak” csak annyi a dolga, hogy teleszórják szarral az elmédet és Te pontosan olyan érzéseket fogsz létrehozni, amiből az a valóság teremtődik, ami számukra üdvös. Vigyázz, hogy a veled történő eseményeket hogyan fordítod le az elméd nyelvére!
Namármost, ha ez így van, hogy az érzelmeim engem építenek vagy rombolnak – márpedig ez azt hiszem nem kérdés, mert amit érzek, az számomra valóságos – akkor az is igaz, hogy egy másik ember véleményének és világképének elfogadása is bennem van, rajtam múlik. Az, hogy a világ ilyen vagy olyan számomra (!) az nem más, mint a belső világom kivetítése a külvilágra. Gondold el, hogy az elméd egy projektor (=vetítőgép), és a film, amit nézel, az az elméd által megteremtett bizonyosságok és hitrendszer által „szűrődik át” és ez alapján alkotsz ítéletet és véleményt arról, ami visszatükröződik odakintről.
Mondok egy példát: nem szereted a fekete bőrűeket, mert gyerekkorodban azt nyomták beléd, hogy tisztátalanok. Ha így nősz fel, az egész életedet ez a hit fogja áthatni, ezért amikor találkozol egy néger emberrel, ez alapján fogod őt megítélni. Öcsém, itt egy bugris, koszos fekete. „Szerencsétlen csórikám” egy ugyanolyan csodálatos és tökéletes ember, mint Te, erre Te mit csinálsz? Megítéled, mert ő fekete. Érted már hol van a gubanc? (Igen: benned! :))
Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél. – mondta Gandhi. Leírtam már százszor, leírom még 500x. Nem lehet elégszer elmondani ezt. Addig amíg nem fogjuk fel azt, hogy a KÖZÖS NEVEZŐ AZ EMBER és ezért mindig önmagamat kell jobbá tenni és a saját kivetítéseimet kell felismerni legelőször, addig nem várhatom el senkitől, hogy a világot jobbá tegye értem.
Biegelbauer Pál Ki vagyok én? c. 4,5 órás előadásából tanultam meg azt például, hogy életünk legnagyobb mesterei azok, akiket utálunk és elutasítunk, ugyanis ők azok egyedül, akik segítenek nekünk felismerni azt, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni. Ez a megosztás és megosztottság forrása, kedves barátom!
Mondok még egy nagy igazságot: Ami nincs benned, az nem hat rád. Ez azt jelenti, hogy ha nincs benned harag, elutasítás bármivel szemben, amit az elméd hitvilága korlátok közé zár, akkor vagy képes egyedül energiát és figyelmet adni annak, amit igazán szeretnél ahelyett, hogy az elmédet korlátozó hiedelmek ellenében cselekedj. Röviden: mindig valamiÉRT és ne valami ELLEN dolgozz!
Kedves komám! A világ nem egy poláris hely (=kétpólusú, mint jó-rossz, hideg-meleg, stb.), csak a mi elménk teszi azzá, mert folyamatosan viszonyítani akarunk egy általunk elképzelt, a bizonyosságunkat meghatározó hivatkozási ponthoz. (Ha belegondolsz, egész életünket az határozza meg, hogy a jelenlegi állapotot, a múltat és a jövőt milyen, különböző megegyezési pontok mentén éljük. Hogy jobban értsd, amit mondok, határozd meg nekem a következő szavak jelentését és rájössz, hogy csak akkor tudod őket értelmezni, ha van mihez viszonyítani: otthon, munkahely, pince, friss, szegénység, hangos, őrület, magány, stb.) A világ az egyszerűen csak VAN és a mi elménk visz bele polaritást (=egymással szemben álló minőségek kettősségét).
Hogy tudom a bennem lévő, feszültséget okozó polaritást megváltoztatni és feloldani a feszültséget?
Elmondom, de kapaszkodj, mert ezt végigcsinálni elég kemény próbatétel. 🙂 Találkozol valakivel, egy ismerőssel vagy baráttal, aki ellentétes pártállású. Elkezdtek beszélgetni és látod, hogy ő MSZPs, te meg FIDESZ-es vagy, vagy Jobbikos, LMPs vagy akármi. Vagy Te Fradista vagy, ő meg Újpest drukker. Teljes gáz a csávó gondolkodása. 🙂 Elkezd idegesíteni, hogy a másik nem látja az „igazságot”. Ítéletet alkotsz róla, hogy „hát ez is hülye”. Az ítélkezésed mélyíti a szakadékot. Nem veszed észre, hogy igazából Te magadnak okozod a megosztottságot azzal, hogy nem tudod elfogadni a másik ember milyenségét. Lehet, hogy tényleg neked van igazad és a másik nem jól látja a dolgokat (azért vannak objektív tények is ilyen esetekben), de ezen a helyzeten tutira nem segít az, ha az elmédben korlátot építesz a másik emberről az ítéleteddel. A megoldás tehát a következő: Amit utálsz, azzal azonosulnod KELL. Utálod a MSZP-es „kommunistát” vagy a FIDESZ-es „fasisztát”? Szuper, akkor válj azzá! „Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta.” Én vagyok mindkét minőség. Amikor ezt kimondod, az egó tiltakozni kezd, hiszen te „nem vagy AZ”. Pedig ez csak az elméd által felállított korlát. Állj oda a tükör elé és mondd el még egyszer! „Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta és ez fantasztikus érzés. Áááááá. :)” Előbb-utóbb kiegyenlítődik benned az ellentét, megszűnik a polaritás és eltűnik a tagadásból származó tiltakozás energiája. „Én vagyok az a köcsög, aki nem érti az igazságot!” Érted, hogy mit mondok? És ebben a pillanatban a benned lévő kettősség EGY lesz. Nem KÉTségben leszel, hanem EGYségben. Önmagaddal és a világgal, ami ítélet nélkül és mosolyogva egyszerűen csak VAN.
Ha ezt képes vagy elégszer megcsinálni, akkor ez lesz a végeredmény akkor, amikor a legnagyobb „köcsög” szembejön veled:
Én azt mondom, hogy ha szeretnél egy olyan világban élni, ahol nincsen jobb és bal oldal, mert a kettő együtteséből jön létre az egész és egy EGÉSZséges társadalom, akkor szüntesd meg önmagadban a megosztottságot (hiszen a világ „csak” egy tükör) és őszintén, tudatosan fogadj a szívedbe mindenkit, kezdve azokkal, akik tönkre akarnak tenni, mert a bizonyosságuk más, mint a tiéd. 🙂 Ha elegen elindulunk ebbe az irányba, előbb-utóbb csak olyanokat tudunk majd vezetőinknek megválasztani, akik így gondolkodnak! Én ebben hiszek és ebben a bizonyosságomban kiáll mellettem egy kocsmányi ember! 🙂
Egyszerű alapelvek ezek, de gyakorlás és odafigyelés nélkül nem működnek, mint ahogy semmi sem fejlődik, ha nem adsz neki energiát.
Na megyek, benyomok egy felest és adok egy kis pénz-energiát a kocsmának! Egészségetekre! 🙂