Mit jelent a tudatosság?
Mit kell tenni ahhoz, hogy tudatosnak érezzük magunkat?
Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?
Mit jelent az, hogy tudatosan élem az életem?
Talán mindenkinek mást jelent. Talán mindenkinek, aki nézett már egy kicsit önmagába, annak ugyanazt. Elmondom, hogy bennem milyen érzés jelenik meg, amikor átjárja lelkemet a tudatosság megtapasztalása.
A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy „ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek – vagy akár csak a sors – következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van. Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat „olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én, vagy a sors. Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy a sors is okozhat ilyet, mert vannak olyan szomorú balesetek, melyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.
A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés. Ahogy Edmund Burke, a XVIII. században élt ír filozófus mondta:
„All that is necessary for the triumph of evil is that good men do nothing”. (Vagyis „A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.”)
Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény. Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős. Átéled, átjár az öröm, eufória, fájdalom, bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a vanságot. Állati hülyén hangzik, tudom. De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal b***ni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?
Mégis, mire jó akkor ez az egész?, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: A jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a mostban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye. Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST. Nem „oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST. Inkább: „Odamegyek és megölelem. Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem.”
Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd. Páff! 🙂 Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz.
A döntéseink elsöprő erejéről íme egy rövid videóbejátszás az 1994-ben, fiatalon elhunyt amerikai komikus, Bill Hicks leghíresebb előadásának végéről:
A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más. A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó. 🙂 Hogy is mondta Mahatma Gandhi? Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél! Jujj drága komám, micsoda fantasztikus gondolat!
Lesz még egy cikkem hamarosan a „tudatosság gyakorlati alkalmazásával” kapcsolatban most viszont megyek és megölelgetem az ivócimboráimat, mert önző módon át akarom élni azt, hogy szeretni jó! Bocs, ha egy kicsit szentimentális vagyok, ez ma egy ilyen nap. 🙂