Mit tehetünk az egészségünkért?
Gondolataim a koronavírus járvány idején #2
A világon az összes létező organizmus a saját túléléséért küzd. Bele van kódolva minden élő dologba, hogy adja tovább az életet.
A gyümölcs azért édes, hogy amikor lehullik a fáról, akkor “örömmel” megegyék az állatok (a magjával együtt), s amikor az emésztési folyamat végén a mag kijön székletbe burkolva és a földre hull, akkor rögtön éltető trágya vegye azt körül, ami segíti a túlélési potenciált. A rákos sejtek is így működnek, amelyek bizonyos – szellemi, lelki és fizikai – környezetben (amely fölött az embernek sokkal több hatalma van, mint azt tanítják), burjánzani kezd a gazdatest elpusztítása árán is, mint egy élősködő. Egy gazdasági társulásba (vállalat, cég is) is bele van kódolva a túlélés szükségessége, ezért lényeges a folyamatos növekedés függetlenül attól, hogy mennyire pusztító a hatása annak, amit a vállalat csinál. (Pl. azok a cégek, akik már bizonyítottan rákkeltő, mérgező tartósítószereket gyártanak és a termelésen túl azon munkálkodnak, hogy egyrészt sokat adjanak el a termékből, másrészt, hogy ez ne derüljön ki – és ezért lefizetik a “független” biztonsági szakértőt – , a saját túlélésük érdekében teszik). Az életben semmi sem stagnál. Minden vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Minden organizmust a túlélés hajt, a legtöbb férfi is ezért érzi azt, hogy a magját mindenhová el kéne szórnia (mintha ennek lenne értelme), s a nőket azért vonzzák a vagány vagy a pénzes pasik, mert (azt hiszik, hogy) biztonságban lesznek mellettük, ami megint növeli a saját génállományuk túlélési potenciálját.
2001. szeptember 11-én New Yorkban éltem. “Első sorból” néztem végig és tapasztaltam meg azt, hogy egyik napról a másikra hogyan változnak meg az emberek érzelmei, és a véleményük a világról. A new yorkiak – és az amerikaiak úgy általában – nem tartották a háborút szükségszerűnek, szeptember 11. reggel 8:44-ig csak a valamiért félelemben, rettegésben élőknek jutott max. eszébe az, hogy ismeretlen emberek halálát kívánják. A WTC összeoml(aszt)ása után azonban ez egyetlen pillanat alatt a múlté lett. Meg kellett ölni minden feltételezett elkövetőt, így sem a háborús gépezetre előkészített gigaköltségvetés jóváhagyása, sem az amerikaiak szabadságának véget vető ún. P.A.T.R.I.O.T. ACT elfogadása nem ütközött a társadalom ellenállásába. Elindult a konkrét ellenség nélküli – a terror “elleni” – háború (vö “fighting for peace is like fucking for virginity”), amely akkor ér véget, ha “odafönt” valaki kitalálja, hogy most már lejárt ez a lemez. Milliók haltak meg az ezt követő években és a modern, felvilágosult, és jól informált(!) médiafogyasztó azt hihette, hogy minden jogosan történt, és csak a bűnösök nyerték el méltó jutalmukat.
Aztán jött Bradley (Chelsea) Manning, Julian Assange, majd évekkel később Edward Snowden. És rájöttünk, hogy a bab nem hús. (Az megvan, hogy a 10 éven keresztül állítólagosan hajkurászott Osama bin Laden-t a meggyilkolása után 24 órán belül eltemették – ráadásul a tengerbe! -, mert a muzulmánoknál ez így szokás? A XXI. század első számú legnagyobb – állítólagos – tömeggyilkosát – még mielőtt képek készültek volna az élettelen korpuszáról – eltemették, mert a halott vallása ezt követelte meg. Ezt is lenyomták az emberek torkán, mert le lehetett nyomni. Aztán lapoztunk, mert kezdődött a TV-ben a sorozat.)
Talán azért, mert az én agyam is dopamin löketet kap a nem értett folyamatok összefüggéseinek felismerésétől, vagy azért, mert évekig new yorkinak éreztem magamat én is húszas, virágzó fiatalságom meghatározó éveiben, a szeptember 11-i események mögötti valódi okokat évekig kutattam. Végignéztem tucatnyi dokumentumfilmet, könyveket, fórumokat olvastam a témában és biztossá vált bennem, hogy ez egy tervezett dolog volt. Neves építészek, egyetemi tanárok előadásait néztem végig arról online, hogy a 110 emeletes vasbeton ikertornyok csak robbantás által tudtak a szabadesés sebességével önmagukba hullani, repülőgép üzemanyagtól nem. Még a WTC komplexum akkori tulajának, Larry Silversteinnek is kijött egy nyilatkozata arról, hogy a WTC 7-es tornyát (amibe semmilyen repülő nem szállt bele, de aznap du. 16:30-kor 6,5 másodperc alatt dőlt össze a 47 emeletével) fel kellett robbantani, mert nem tudták megfékezni a tüzet. “We couldn’t contain the fire so we’ve decided to pull it.” A “pull”, mint húzás állítólag az irányított omlasztás (controlled demolition) szakzsargonja. Pont így mondta, keress rá nyugodtan.
Számomra 9-11 volt az a kiváltó esemény, ami felkapcsolta a villanyt, hogy a dolgok nem a maguk természetes medrében folynak a világban, s hogy a legtöbb dolog iránti kereslet-kínálat egyáltalán nem a piaci törvények miatt alakul úgy, ahogy. Minden, amit látunk – legalábbis az egész világot megmozgató “központi események” biztosan – tervezettek, manipuláltak, előkészítettek, mert céljuk van. Objektív tájékoztatás nem létezik, mindent úgy közölnek velünk, hogy benne van a hírkészítő véleménye, sugallata. Vannak organizmusok (sok ilyen van), amelyek túl akarnak élni ezen hírek által, mert kell hozzá az emberek figyelme és akarata is. Csak az kap nagy hangsúlyt és (megvásárolt) visszhangot, amivel valamit kezdeni akarnak a hatalom birtokosai, de minden olyan felfedezés, ami esetleg létfontosságú lenne, viszont a regnáló gazdasági hatalommal rendelkezők szempontjából versenyt jelent és a meglévő, profitábilis organizmusok létét veszélyezteti, azt vagy nevetségessé teszik, vagy elhallgatják. Véleményem szerint ilyen a rákgyógyítás (egy ember által létrehozott “organizmus”, mely giga biznisz, amíg világ a világ, addig “már majdnem meglesz” az ellenszere, de még kell a kutatás-fejlesztésre az a pár milliárd), az ingyen energia kérdése (amin Nikola Tesla dolgozott 120 éve!), de pl. olyan egyszerű dolgok is, hogy mire képes az elméd.
Köszönhetően a tudatosság fejlesztését célzó törekvéseknek (és az internetnek), egyre többen tudják már elméletben, hogy mi hogyan működhet, de a széles tömegeknek nincsenek eszközei a változtatásra. Van egy keretrendszer, és ennek törvényei nagyon lassan változnak, tudatosság ide vagy oda. Ezért bízunk abban (talán), hogy az általunk választott politikusok a törvény erejével majd kikényszerítik a szükséges intézkedéseket, amelyek elhozzák a vágyott “aranykort”. Ne felejtsük azonban, hogy az “aranykor” olyan organizmusok megszűnésével / átalakulásával kellene, hogy együtt járjon például, mint az olajipar, a gyógyszeripar vagy az élelmiszeripar (vagy a jelenlegi pénzügyi szektor). Ezek az organizmusok rengeteg embert foglalkoztatnak, akiknek léte, családjuk és gyermekeik jövője függ attól, hogy hosszú távon működjenek. Esélyes, hogy sokan, aki ezt most olvassák, ezeket az iparágakat szolgálják. És ha ennek hatására belegondolsz a saját céljaidba, gyermekeid terveibe, akkor – bár szűnjön meg minden, ami ezt a “gonosz” világot ilyen mederbe terelte – de azért a Te munkád maradjon meg. Ugye? Ugye!
De továbbmegyek. Ezeknek a szegmenseknek feneketlen pénztárcájuk van a számukra létfontosságú törvényekért lobbizni, így a saját túlélésüket is fontosnak tartó törvényhozó organizmusok nem fogják megakadályozni, hogy egyébként gazdasági szempontból prosperáló üzletágak bezárjanak. Az “árukapcsolás” jelenleg remekül működik: szennyezzük a levegőt és a testet, de a tudomány majd meggyógyít (=megszűnteti a tüneteket folyamatos gyógyszerszedéssel, mert a legjobb a “subscription economy”, vagyis az előfizetésre építő üzleti modell) és ehhez a keretrendszert biztosítja az állam, melynek léte az említett 3 szegmenstől legalább annyira – ha nem jobban – függ, mint tőlünk, emberektől. A változás tehát csak akkor lehetséges, ha felismerjük, hogy ki(k) és milyen szándékkal terelget(nek) bennünket a mindennapos döntéseinkben, s még az is lehetséges, hogy nem csak a széleskörűen felkínált opciókból lehet választani. Nem szabad elfelejteni, hogy a saját túlélésünk érdekében sokszor szembe kell mennünk azzal a világgal, ami másoknak az életet jelenti. Ez a megmérgezett párkapcsolatoktól egészen a silány élelmiszereket előállító cégekre igaz. Aminek nem adsz energiát / vagy elveszed tőle, az visszafejlődik. Ezért fontos az, amiről a múltkor írtam.
Mindannyian meg fogunk halni, ezért a haláltól félni bár természetes, valójában értelmetlen. Most itt vagyunk, s amíg élünk, van lehetőségünk az életet támogatni, tanulni, fejlődni. Minden olyan információ, ami félelembe, s ezáltal tehetetlenségbe taszít, gátolja a teremtő életenergia áramlását, ezért ki kell lépni a reaktív gondolkodásból. Fókuszáljunk arra, hogy mi az, amit TUDUNK tenni. Ne várjuk el, hogy majd megmentenek a világ bölcs(?) irányítói, kezdjük el az egyéni munkát már ma.
Kb. ilyeneket (hogy a múltkori listaszerű gondolatokat folytassam):
Fogadd el, hogy meg akarnak vezetni mindenhol. Rengeteg organizmus túléléséhez kellesz. (Az én feltételezésem az – de persze tévedhetek -, hogy ez a koronavírus helyzet valami nagyszabású terv része, egy fölöttünk álló organizmus túléléséről szól. Lehet, hogy ez épp a gazdasági élet átrendeződése miatt kell. Előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi ez, érdemes nyitva tartani a szemünket.)
Fogadd el, hogy a hírekből nem fogod kihámozni az igazságot. Minden hírnek megírják az ellenkezőjét is, ezért a szobádból (főleg most) nem fogod kitalálni, hogy mi a tényleges helyzet.
Tegyél fel kérdéseket folyamatosan, és nézz rá önmagadra “felülről”, hogy a figyelmed és a viselkedésed kinek az érdekeit szolgálja (a sajátodat, vagy másét).
Dolgozz magadon szellemi, lelki, és testi szempontból egyaránt. Megértés, megérzés, megélés. Ép testben ép lélek és fordítva.
Akármi is ez a koronavírus, egyéni szinten a betegségre való fogékonyság csökkentésén lehet dolgozni leginkább. Értsd meg a tested működését és azt támogasd, ami építi, ne azt, ami rombolja. Gondolkodásmód + életmód (pihenés, táplálkozás, mozgás) a kulcs. Ez egy folyamatos munka addig, amíg élsz. Vagy fejlődsz és a magad ura maradsz, vagy visszafejlődsz és kiszolgáltatottá válsz.
Olvass, kutass, nézz a dolgok mögé. A szórakozás (figyelmed szétdarálása) helyett fókuszálj arra, amivel több leszel. A Netflix célja, hogy legyenek előfizetői, ezért bármilyen tartalmat képesek előállítani azért, hogy előfizető maradj. (Az megvan, hogy a Netflix “Pandemic” – jelentése: világjárvány – c. sorozata 2 hónapja indult, a koronavírus kínai elterjedésének idején? A Netflix azt állítja, hogy ez véletlen. Ühüm.)
Egy nap számodra is annyi ideig tart, mint másnak, ne pazarold el ökörségekre, mert meg fogsz halni és bánni fogod, ha sorozatokat néztél és más emberek életét élted. Adj értelmet minden napnak.
Légy nyitott a legvadabb elméletekre is, mert még az is lehet, hogy igazak. Attól, hogy nem vagy paranoiás, még lehet, hogy üldöznek.
Ami az utóbbi időben zajlik a világban mindentől függetlenül az egy szellemi küzdelem, melyben az nyer, aki képes átlátni a hazugságok fátyolán.
Akárhová nézünk most, az óvatosságra intés (félelemgerjesztés) a túlélő ösztönünket célozza meg. A félelem valódi oka azonban egyrészt a haláltól való félelmünk (ami azért brutális erejű, mert a túlélő ösztönünkkel szemben kell megélni), másrészt a tudatlanság. De ha a félelem kezeléséről van szó, itt is tudunk tenni valamit, mert a természet csodálatos:
Minden érzelemnek van egy meghatározott mennyisége és iránya. Ha engeded ennek az áramlását, előbb-utóbb elfogy. Vagyis ha félelmet érzel, féld ki magad rendesen. Ne próbálj meg ne félni, hanem engedd szabadon a fantáziádat és menj bele teljesen. Figyeld meg, ahogy felgyorsul a pulzusod, verejtékezni kezdesz, vagy remegsz. Menj bele gátlások nélkül, ne fogd vissza magad, s ha jól csinálod, rövid úton “kiféled” magadat és indulhat a teremtés. (Egyébként minden érzelemmel ezt érdemes tenni. A szerelem is akkor igazán csodálatos, ha oda mered magad adni a legmélyebb érzelmeidnek.)
A jelenlegi helyzet rendkívüli lehetőségeket rejt a lelki és szellemi újjászületésre. Használjuk ki az időt és a félelem “kifuttatása” után tegyük fel a kérdést önmagunknak: Miben szeretnék növekedni?
Te miben szeretnél? És miben fogsz?
