Én vagyok a hibás?
Mit nyerünk a felelősségvállalással?
A tudatosság azt jelenti, hogy felvállalom a gondolataim, a cselekedeteim és a döntéseim felelősségét. A világ az VAN – rajtam kívül, de leginkább bennem – és én teremtek belőle jót és rosszat egyaránt. Ha tetszik a végeredmény, ha nem, azt magamnak köszönhetem elsősorban. Ha tetszik, akkor Én döntök úgy, hogy örülök neki, ha viszont nem tetszik, akkor Én döntök úgy, hogy ez engem zavar. Ha meg felismertem, hogy zavar (és ezen érdemes lenne változtatni), akkor már elég tudatos is vagyok. Ahogy egy nagyon kedves megboldogult barátom mondta mindig: Ha már nem tudod jól csinálni Józsikám, legalább örülj neki, hogy rosszul csinálod! 🙂 Magyarul: Ha tudsz örülsz annak, hogy éppen rosszul csinálsz valamit, akkor már tudatában vagy annak, ami VAN, tehát van esélyed rajta változtatni. Bitang egyszerű ez! Tudsz még követni? 🙂
Folytatva a néhány nappal ezelőtti cikkemet a tudatosság jelentőségéről, szeretnék néhány példát hozni, hogy szerintem mit kell tenni ahhoz, hogy az életünket tudatosan éljük meg és sokkal nagyobb örömöt leljünk abban, ami egyébként sokszor idegesítő és elkeserítő. Nem könnyű, bevallom, de életünk minden pozitív, boldog érzést adó eredménye komoly munkának köszönhető, legyen az fizikai vagy lelki feladat.
Mondok egy-két nagyon konkrét, gyakorlati példát, amin keresztül nagyon is érthető lesz a tudatosság eredménye a hétköznapokban:
A multinacionális áruházláncok megjelenésével rengeteg – főleg élelmiszert előállító, vagy forgalmazó – kisvállalkozás tönkrement. (Már azok, akik a multi közelében működtek.) Nem bírták az árversenyt a multival szemben. (Egy multi képes arra, hogy addig tartja alacsonyan az árakat, amíg “kinyírja” a kisebb versenytársakat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy veszteségesen üzemeljenek.) Ugyanazt hirdetik mindenhol a médiában, hogy ezek a nagy vállalatok rengeteg munkahelyet teremtettek, valójában hasonló mennyiségben szűntek meg munkahelyek az árverseny miatt tönkrement kis- és középvállalkozásokban, melyeknek dolgozói ezek után a multihoz mentek “pénztárosnak”. Ahogyan a Helyi Pénz? Az meg mi? c. cikkem 1. részében leírom, ezen felül a multiknak 90-120 napos fizetési határideje van a beszállítók felé (szemben a kisvállalkozások egymással szembeni 30-60 napos határidejével), és ez rengeteg kisvállalkozást a pénztelenségben és likviditás hiányban (=nincs forgótőkéjük) tart. Lehet erre azt mondani, hogy “hát, így működnek a nagy cégek”, de ez akkor sem oké. Ez egyszerűen nem fair. A multi a munkahelyteremtésért cserébe ráadásul még adókedvezményben is részesül, ami nem kis támogatási összeg. Ha én ezek után azt gondolom, hogy haragszom a multira, akkor tudjátok, hogy kivel b***ok ki. 🙂 A harag bennem van, engem gyilkol. Az meg nem jó. Tehát nem haragszom. És itt jön be a tudatosság kérdése. A multi meg akar élni, piacot akar szerezni. Mivel van tőkéje, nagyobb a mozgástere és számára a saját növekedése a cél. Ezért nem lehet haragudni. (Az esetlegesen aránytalan törvényi szabályozással kapcsolatban lehet vitatkozni, de a multinacionális cég célja is a profit.) Ha ezt el tudom fogadni, de mégsem akarom ezt támogatni, akkor nem megyek a multiba vásárolni. Addig keresgélek, amíg kisebb vállalkozásoktól szerzem be az élelmiszert, vagy amit éppen venni akarok. Tudom, ez macerás és nem kényelmes. Rajtam azonban ennyi múlik. Ha sokan gondolják úgy, hogy nem mennek be a multiba, az előbb-utóbb odébbáll. Ilyen egyszerű.
A benzin árának kérdése ugyanez. Ha megnézitek az olaj világpiaci árának alakulását, akkor világosan látszik, hogy az elmúlt 24 évben max. 6x-os ára (de általában 3-4x-es ára) lett az olajnak a dollár inflációjának ellenére – és a komolyabb kilengések is csak 2004-05 után kezdődtek. Ezzel szemben, ugyanennyi idő alatt az üzemanyag ára forintban mérve nem maximum 6x-osára (majd vissza), hanem 10-12x-esére emelkedett és komolyabb árcsökkenések nem voltak. Oké, kalkulálni kell az inflációt és egyéb kereskedelmi díjak (olajfinomítás, szállítás) stb. változásait, de akkor is enyhén szólva nevetséges, hogy 5 dollárt felmegy az olaj világpiaci ára, aminek hatására óriási hírveréssel 10 Ft-ot drágul a benzin ára, majd visszamegy 2 dollárt és csökkentenek 3 Ft-ot. Az elmúlt 6 évben a hazai üzemanyag árak kb. 60-70%-kal emelkedtek, ennek ellenére alig látni kevesebb autót az utakon. És egy csomó autóban egyedül ül a sofőr! Észrevettétek? Ha Te is ilyen vagy, nem bántani akarlak, kérlek ne értsd félre. Talán csak azt gondolod, hogy rajtad nem múlik. Pedig hidd el, csak rajtad múlik.
A tudatosság lényege ebben az esetben ugyanis ott jelenik meg, hogy a benzin árával való manipuláció tökéletes bizonyíték arra vonatkozólag, hogy mennyire nincsenek tudatában – nem érzékelik – az emberek azt, hogy tulajdonképpen szivatják őket. Egy terméknek mindig annyi az ára, amennyit hajlandó érte kifizetni a (megfelelően kondicionált!) tömeg. A benzin árát pedig addig fogják szépen, fokozatosan emelni, amíg csak lehet. A nagy büdös helyzet az, hogy az emberek bele vannak ragadva a kényelmi zónájukba, és nagyon nehéz ebből kibillenteni őket. Ezért emelnek az árakon mindig csak egy picit, hogy ne fájjon annyira. Időnként csökken az ár, hogy azt érzékeld, hogy azért van benne fel-le mozgás, de a trend egyértelműen emelkedő. Magyarul: ha tudatosan élsz, és ezt nem akarod támogatni, akkor lemondasz a kényelemről és kevesebbet autózol. Vagy eladod az autódat és akkor teljesen lényegtelen lesz a benzinár. (Ami persze nem teljesen igaz, mert a termékek árában úgyis megjelenik az áremelkedés, hiszen a szállítási költségek növekedését beleteszik a kereskedők az árakba. De bizonyos szinten akkor is tudsz rajta változtatni. A saját életedben igen!)
Menjünk tovább egy mindenki számára ismerős területre:
Gondolkodtál-e már azon, hogy amikor valaki – egy tekintély – kezébe adod a döntést a saját életedről akkor is Te döntesz? Beteg vagy, elmész az orvoshoz és mivel ő A szaki, beveszed azt a bogyót, amit javasol. Felesleges feltenni kérdéseket, hiszen az orvos sok évig tanult az egyetemen, biztos igaza van. Ugye? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Csak hogy tisztában legyél vele, ő is csak azt tudja, amit megtanítottak neki. A tudásának jelentős része nem személyes tapasztalat, hanem általa tekintéllyel rendelkezőnek vélt emberek tudományos kutatásaiból fakad, amelyeket bizonyos céllal írtak. És a célok közül, megfigyeltem, soha sem hiányzik a jövedelmezőség, vagyis a pénz. Hogy mik vannak? 🙂 De mivel a világ egy üzleti vállalkozás, megértem, hogy így működtetik. Pénzt akarnak keresni abból, hogy Te beteg vagy. „Zu risiken und nebenwirkungen lesen sie die packungsbeilage und fragen sie ihren arzt oder apotheker!” Ismerős mondat? Egyébként szívből mondom, hogy szerintem a gyógyítás egy orvos elsődleges szándéka, de mivel gyógyszerügynöknek nevelik a legtöbb mai végzős dokit, ezért a te felelősséged, ha a rendszerrel együttműködsz, mert lusta és túl kényelmes vagy ahhoz, hogy egészségben tartsd magad (egészséges gondolatokkal, mozgással, táplálkozással)! Nagyon sokszor lehet igaza az orvosnak, de vakon hinni neki, az szerintem felelőtlenség! Mint ahogy bárkinek vakon hinni ostobaság. Legyen annyi józan paraszti eszed, hogy felteszed a kérdést: biztos, hogy így van ez? Ezt jelenti a tudatosság. Vagy pl: Milyen képzést kapott ez a szakember, akinek a tanácsára döntést hozok, én? Ha az EGÉSZség (=egész, azaz teljes!) az test-lélek-szellem együtt (=holisztikus látásmód), akkor miért csak a testet kezelik kemikáliákkal? A miért halt meg Steve Jobs? c. cikkemben az Új Medicina és az Észlelés biológiája is bizonyítja, hogy ez nem az igazi megoldás! Vannak olyan esetek, amikor persze jobb, ha egy szakorvos kezére bízod magad (pl. baleseti sebészet), de a krónikus betegségek gyógyításában már nagyon nem vagyok benne biztos, hogy a nyugati orvoslás hivatalos tudorai tudják a tutit. Kizárólag a tünetek megszüntetése nem lehet hosszú távon eredményes. Minthogy a pénzhiányra sem megoldás az, ha újabb hitelt veszel fel. Átmenetileg oké, de hosszú távon halál. Mindkettő.
Mit lehet akkor tenni?
Körbe kell járni az adott „témát”. Informálódni minél több oldalról és begyűjteni személyes tapasztalatokat. Megfigyeltem, hogy ha egészséges állapotban is folyamatosan képzem magam az egészséggel kapcsolatban és tudatában vagyok a lélekromboló gondolatoknak (félelem, aggódás, stressz) és cselekedeteknek egyaránt (pl. hulladék ételt szándékosan nem eszem), akkor az eredmény sokkal inkább az lesz, amit szeretnék. Ha meg mégsem – mert van ilyen -, akkor elfogadom, hogy valamit nem jól csináltam és nem tiltakozom ellene. Hagyom, hogy a természet tegye a dolgát. Ne értsetek félre: van, amikor jó dolog a külső segítség (pl. gyógyszer, műtéti beavatkozás, stb.). De hiszem, hogy az okokat kell megszüntetni, ahhoz meg tisztában kell lennem önmagammal, mert ha külső esemény hatására történt bennem elváltozás, akkor is én vagyok az okozó (kivéve, ha megmérgeztek), mert én vagyok az, aki hagyom, hogy a külvilágnak negatív hatása legyen rám. (Persze ha az étel miatt lettél mérgezett, akkor nézz utána honnan származik a kaja, amit eszel.) Tudom, hogy ez rohadt nehéz, néha szinte kivitelezhetetlennek tűnik! Például idegesít valami, kellemetlenség ér, szomorúság, baleset, stb. és kívülről oda kell állni és azt kell mondani: most engedem, hogy átjárja a testemet a szomorúság, a bánat, de utána minden jó lesz. Nem tiltakozom, ha sírnom kell, hagyom, ha nevetnem, akkor is hagyom, a természet olyan csodálatosan tudja, hogy mire mikor van szükségem. A nehézséget mindig az ego, vagyis az elme működése okozza, ami utálja a kellemetlen meglepetéseket és a fájdalmat. De ha tudom, hogy ez normális, hogy az energiák jönnek-mennek, mert hol felvillanyoznak, hol bánatba „taszajtanak”, akkor át tudok élni mindent. Ha nem tudod jól csinálni, legalább örülj neki, hogy rosszul csinálod! Érted?
Hozhatnék még egy csomó példát, de a lényeg szerintem világos. A gondolatok jelentős része az elmémbe táplált információkból áll és tudatosan rájuk tudok tekinteni kívülről. Melós, én tudom, de kifizetődő, mert így könnyebb kilapátolni a szart a fejemből. Ami a gazdasági életet illeti, a pénzt én költöm, ezért – számos területén az életnek – én vagyok a döntéshozó, hogy mire vagyok hajlandó pénzt kiadni. Ha mást akarok, fel kell vállalnom a döntés felelősségét akkor is, ha fel kell adnom a kényelemzónát! Tádáááááááááááááá! 🙂 És légy jelen! Erről még írni fogok valamikor. Csak MOST van. A Békés Harcos Útja c. filmből íme egy nagyon tanulságos 3 perc: Dobd ki a szemetet, Dan!
A tudatosság arról szól, hogy felismered, megérted azokat a múltbeli eseményeket, melyek eredménye a jelen pillanat, a most valósága a benne lévő pozitív és negatív következményekkel. Megvizsgálod, megforgatod, ítélet és utálkozás nélkül megérted a logikáját (mert mindig van!) és ha változást akarsz, elkezdesz másképp dönteni. És más lesz a valóság. Te vagy a teremtő. A saját életed, világod teremtője! Olyan vagy, mint az origó. Minden belőled indul ki.
Ja, és még valami. Megfigyelted, hogy Te vagy a világ közepe? Minden körülötted van… 🙂
Most egy időre visszatérek a gazdasági témákhoz, mert néhány nagyon lényeges információt meg szeretnék még osztani a pénzzel kapcsolatosan. A leggyakrabban használt energia ugyanis a pénz és érdemes érteni, hogy az áramlása hogyan történik, vagy éppen nem történik…
Most pedig bedobom a mai felest, mert mindjárt reggel 7 óra. Egészségetekre! 🙂