Ébredésem története

...avagy a valóság nem biztos, hogy az, mint aminek tűnik

2001. szeptember 11. New York City

2003. ősze volt, pár hónapja jöttem vissza 3 év után Amerikából. Az ebédlőasztalnál ültünk otthon, és a bátyám azt magyarázta nekem, hogy a világ egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hiszem. Az az Amerika, amiben én hiszek, valójában nem létezik, illetve nem úgy létezik. A történelem nagy része hazugság, hiszen a “győztesek írják”, és a narratíva nem a tényleges eseményeket tükrözi, hanem azok olyan nézőpontját, ami engem egy bizonyos véleményre és viselkedésre akar rávenni. Bevallom nem nagyon tudtam ezekkel akkor mit kezdeni, és arra kértem a tesómat, hogy ezzel a sok, használhatatlannak tűnő információval hagyjon békén. Mondtam neki, hogy én inkább tudatlanul élvezni akarom az életet, különben is nemsokára indulok földkörüli útra, és annak minden percét ki akarom élvezni.

Még az indulásomat megelőzően az egyik barátom átküldött nekem emailben egy 10 oldalas word dokumentumot, amely a 2001. szeptember 11-i események hivatalostól eltérő nézőpontját mutatta be. Ez azért is érdekelt annyira, mert 2001. szeptember 11-én pont New Yorkban éltem és úgy éreztem, hogy személyesen is érintve vagyok. Eszerint a doksi szerint a WTC tornyait valójában az amerikai kormány tudtával rombolták le - mi több, robbantották fel -, több okból. Az egyik, hogy a WTC üzemeltetése masszívan veszteséges volt, már régóta nem jött ki a matek. A másik, hogy a gazdasági növekedéshez remek eszköz egy újabb háború, ami ürügy nélkül nem robbantható ki. (Erre az egyébként lebontásra szánt ikonikus épület elpusztítása pont alkalmas volt.) A harmadik, hogy a technológia fejlődésével el akarták kezdeni a megfigyelőállam kiépítését. Ennek eszköze lett a “terrortámadás” után “septiben összedobott”- egyébként igen terjedelmes - ún. PATRIOT ACT, amit 2001. novemberében fogadtak el, s amely megtévesztő neve ellenére egyáltalán nem a hazafiasságról szól, ugyanis egy betűszó: Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism. Magyarul: Megfelelő eszközök biztosítása a terrorizmus felderítése és megakadályozása céljából. Azaz MEGFIGYELÉS. S ahogy azt tervezték, az ikertornyok összedőlése után el is indult a terror elleni háború, lecserélték a bevándorlási rendszert, és az INS-től (Immigration and Naturalization Services) átvette az egészet a DHS (Department of Homeland Security). Belépés csak 10 ujjlenyomattal. “Aki nem velünk, van, az terrorista!” - mondta George W. Bush, akkori elnök. Az ún. “War on Terror” egy pont olyan vég nélkül felhasználható ürügy volt a népesség viselkedéskontrolljára, mint amilyen egy világjárvány, aminek felbukkanásától állandóan rettegni kell. #Mindmeghalunk a gonosz terroristák (khm… vírusok) miatt.

Ezen kívül még sok egyéb apró részlet is volt ebben a doksiban, pl. a Bush családról és az olaj bizniszről, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy egy olyan narratívát ismertem meg, ami logikusnak tűnő indítékok tömkelegét tartalmazta. Az is eszembe jutott, hogy 2001. szeptember 10-én még senki nem kívánta idegen nemzetek lakóinak halálát, szeptember 11-én este az amerikai lakosság egy jó része már az atomot is ledobta volta a közel-kelet arabok lakta részére. Erről személyes tapasztalatom is volt, hiszen végigéltem New Yorkban ezeket a napokat, és sok emberrel beszélgettem. Egyetlen meghatározó esemény, és jószándékú emberek akár tömeggyilkossá is válnának. Ha őszintén belegondolunk ebbe, ez döbbenetes. Megfelelő narratívával bármire rávehető a tömeg. Kijelenthetjük, hogy Gustave Le Bon nem feleslegesen írta meg a Tömegek lélektana c. könyvet.

Az utam során az említett 9-11-et érintő dokumentumról egy néhány napon át velem utazó, egyébként New Yorkban élő német lánynak, és egy izraeli srácnak meséltem még - az út elején - Brazíliában. Hatás? Kinevettek, sőt konkrétan nekem támadtak, hogy “Nehogymá’ egy ilyen koholmányt elhiggyek! Nincs kétség, hogy a gonosz Osama bin Laden követte el az akciókat.” Ez az egyetlen szembesülés a kritikus, kíváncsi szemlélet hiányával számomra elég volt ahhoz, hogy ne vegyem elő többet a témát hosszú időre. Maradt az utazás élvezete, ami egyébként elég jól sikerült. De a “bogárka” elindult…

Lehet, hogy amit a világról gondolok, az nem is igaz?

Miután 13 hónap világutazást követően hazatértem, elkezdtem elolvasni azokat az írásokat, amelyekről a bátyám beszélt 1,5 évvel korábban. Nyilvánvaló, hogy az ilyenekhez szükséges némi nyitottság, és hogy az ember ezekhez úgy álljon hozzá, hogy “bármi lehetséges”. A tudásunk, ismereteink túlnyomó része ugyanis nem személyes tapasztalat, hanem mások ismereteiből / munkáiból származik. Ez sokszor még a tudomány vagy történelem kutatás esetén is így van, valójában nagyon kevés történész megy el a levéltárakba korabeli dokumentumokat kutatni a könyveihez. (Gondoljunk csak arra, hogy pl. az orvosok is szaklapokból tájékozódnak, és úgy ajánlanak gyógyszereket, hogy azok valódi klinikai kutatásaiban nem vesznek részt. Ez persze érthető, de ez azt is jelenti, hogy el kell higgyék, hogy a szaklap a tudományos igazságot írja le, miközben minden szaklapnak finanszírozói is vannak, akik számára nyilván nem mindegy, hogy mi jelenik meg a szaklapban. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy nem feltétlenül a tudományosság, hanem sokkal inkább az elfogultság a mérvadó, ami a legtöbbször gazdasági természetű. Lásd: több évtizede használt, olcsó gyógyszerek a kovid ellen vs. sok pénzt hozó új vakcinák.)

Ami az alternatív történelemszemlélettel íródott könyveket (progresszív címkével: konteó) illeti, bevallom kezdetben hajlamos voltam ezeket azonnal igaznak vélni, ami persze ugyanolyan tévedés, mint a fősodor narratíváját elhinni. Ugyanakkor nem tudtam nem észrevenni, hogy sokszor olyan emberek nyilatkoznak történelmi és tudományos hazugságokról, akik korábban ünnepelt szakértők voltak, és évtizedekig a fősodor tudományának képviselőiként dolgoztak. Gondoljunk csak Dr. Robert Malone kutatóorvosra, aki 9 mRNS vakcina szabadalommal rendelkezik, 2x oltották be Modernával (amelynek súlyos mellékhatásai lettek az ő esetében, amit Ivermectinnel hozott helyre), most meg vehemensen a technológia ellen emel szót és azt állítja, hogy mindenki meneküljön a génterápiás oltástól. Vagy Dr. Miskolczi Ferenc fizikusra, az MTA tudományok doktorára, aki a NASA-nál az üvegházhatás témáját kutatta, és bebizonyította, hogy nem a CO2 okozza a klímaváltozást, s ezért fel kellett mondania. (A történészek között is vannak, akiket egy adott pontig ünnepeltek, aztán revizionista konteósnak állították be őket.) Azon gondolkodom mindig - és a mai napig ez befolyásolja az értékítéletemet -, hogy ezek az emberek vajon miért dobják el maguktól a hírnevet és a megélhetést? Erre általában az a válasz, hogy “mert az olyan hiszékeny emberek (khm… idióták) miatt, mint Te, a konteók terjesztéséből is jól meg lehet élni.” (Ami azt illeti, 17 év alatt kb. 15 ilyen szemléletű könyvet vásároltam meg - azok egy részét antikváriumból -, mivel rengeteg minden elérhető a neten, vagyis kétlem, hogy ez alapos indok lenne a korábban jól megfizetett szakértőknek a “pályaváltásra”. Biztos lehet belőle pénzt keresni, de hogy ezért megérje a szakma lenézését is elviselni, azt egyszerűen nem hiszem el.)

Az persze bizonyos, hogy rengeteg tényleges összeesküvés-elmélet is kering, mert az események irányítóinak a legfontosabb a zavarkeltés. Az ember legfontosabb szükséglete a bizonyosság, a világképében való hit. Ha nem tudjuk, hogy mi lehet az igazság, az mentálisan is megvisel, mert a bizonytalanság krónikus félelemmel társul, aminek hatására a hormonháztartás felborulhat, és egy csomó krónikus betegség alakul(hat) ki. Vagyis sok ember azért is harcol az összeesküvés-elméletek ellen ösztönösen, mert nem akar mentálisan tönkremenni abban, hogy (esetleg) át van verve.

Felmerülhet benned a kérdés - ha idáig eljutottál az olvasásban -, hogy vajon miért írok ilyenekről?

Elmondom. Azért, mert 17 évnyi érdeklődő informálódás után (melynek lényege, hogy “vajon mi lehet az igazság az események mögött?") úgy érzem, hogy egy újabb jelentős fordulóponthoz ért az emberiség. Egy olyan történelmi időablakban vagyunk, amikor még az előttünk álló őrületre, amit a “világ urai” GREAT RESET-nek neveztek el (“Nem lesz semmid és boldog leszel”), lehet NEMet mondani. Ha továbbra is belesétálunk a hazugságokba, és bekajáljuk az előre tervezett világjárványok és éhínségek következtében bevezetett intézkedéseket, akkor el fogunk veszni. Ha tömegesen sorban állunk az újabb és újabb oltásokért, és ismétlőkért - és az ezekkel együtt járó “védettségi kártyákért / zöld igazolványokért” -, elfogadjuk a “biztonság érdekében” kialakított ellenőrző rendszereket (hogy tudjunk utazni pl.), a készpénz kivezetését és a programozható, központi banki digitális pénzek (CBDC) bevezetését, mint egyedüli fizetőeszköz, akkor el fogjuk veszíteni a szabadságunkat teljesen és digitális rabszolgákká válunk. (A programozható CBDC pénz azt jelenti, hogy a központi bankok határozhatják meg, hogy mire költheted a pénzed és hol.) Nem szeretnék elérni oda, hogy sokan azt mondják nekem: “B@zdmeg Ivi, igazad lett.” (Ha elolvasod a Világgazdasági Fórum alapítójának, Klaus Schwab-nak a könyvét, a “Covid-19 and the Great Reset” címűt, rájössz Te is, hogy a digitális rabszolgaság keretrendszerét már felküldték a mátrixba.)

Azért szánok egy ilyen írásra időt, mert van két kicsi gyerekem, és szeretném, ha ők is viszonylag szabadon élhetnének még a jövőben. Nem szeretnék eljutni abba a helyzetbe, amikor a kiépített, világméretű megfigyelő állam létrejötte után - már felnőttként - megkérdezik tőlem: “Apa, te miért nem nyitottad ki a szádat?” Szóval kinyitom, amíg tehetem, és annak ellenére is leírtam ezeket a gondolataimat, hogy tudom, sokan talán megmosolyognak értük és hülyének néznek. Őket arra bátorítom, hogy merjenek kutatni és kíváncsian, érdeklődően megvizsgálni azt a narratívát is, ami még jelenleg félelmetesnek tűnik. A digitális világ olyan, mint a kés. Lehet vele jót és rosszat is tenni. Azt szeretném, hogy legyünk elegen, akik nemet mondanak a ROSSZra.

A világot mi, emberek alakítjuk, formáljuk. A tér nem üres (“Minden rezgés” - Nikola Tesla), hanem egy folyamatosan áramló energiamező, amelyben minden gondolatnak és érzelemnek hatása van az egészre. Bár a valóságot egyéni szinten érzékeljük (és mindenki a saját szintjén nyomorog), valójában a gondolatainkat, érzelmeinket millió tényező befolyásolja (genetika, epigenetika, stb.), közte az is, hogy mi a kollektív hitrendszer. Ha a félelem dominál, akkor abból lesz több mindenkiben, ha a szeretet és a szelíd ellenállás kerekedik felül, akkor pedig az hatja át a tömegeket.

Ha sokan fogjuk azt gondolni (és érezni!!!), hogy a digitális rabszolgaságból nem kérünk, akkor az Univerzum gondoskodni fog arról, hogy az ne jöhessen létre.

Alea iacta est.

---