A világ egy üzleti vállalkozás #1
avagy (szinte) minden a pénzről szól...
Amikor gyerek voltam, megtanultam az iskolában, hogy az élet 4 elemből áll: föld, víz, tűz, levegő. Aztán ahogy nőttem, cseperedtem felfele, rájöttem, hogy ez itt nem áll meg. Mert a magyar nyelv megannyi szavában megtalálható még ez a 4 betű egymás után. Pl: jövedELEM, védELEM, segedELEM, türELEM, kereskedELEM, szerELEM és még sorolhatnám. Aztán tovább gondoltam ezt az egészet. Mire használjuk mi az elemet? Amikor előveszek egy elektronikus kütyüt, akkor a legtöbbe elem kell. Mert kell bele energia. Szóval arra használjuk, hogy energiát nyerjünk belőle. Tehát ebből azt fundáltam ki, hogy minden ilyen szavunk mögött az van, hogy általa energia cserél gazdát. 🙂
Namármost. Engem most speciel a pénz mögötti energiacsere, vagyis a kereskedELEM érdekel a legjobban. Meg szerintem titeket is. 🙂 Ugye? Elmondom, hogy mit gondolok erről. Főleg mert mostanában sokat hallani azt, hogy „azok a szemét bankok”. Persze a bankok is etikátlanok sok esetben, de az egy másik fejezet. A jelen történetben a bankról, mint kereskedelmi, s ezért haszonra szert tenni kívánó piaci szereplőről beszélek. A kereskedelemben van egy körforgás, melyben nem minden lépés megy át az etikai szűrőn, de ez a természetéből fakad, mert egyszerűen így alakult ki. Vagy így alakították ki szánt szándékkal azok, akik kitalálták az emberiség jövőjét. Ez most jó összeesküvés-elméletesen hangzott. 🙂
Na de a lényeg:
A kereskedelemben pénz tölti be azt a szerepet, amit az emberi szervezetben a vér. Ahogyan a hamarosan megjelentő Így működik a pénzvilág (Józsi bácsi szemével) c. cikksorozatban leírom majd, az a teóriám (=elméletem), hogy a pénzrendszer természetéből fakadóan magának a pénznek is az a célja, hogy gyarapodjon. Szinte már önálló életet él (vagyis önálló életet adtak neki) és a tőke tulajdonosai, befektetők – mint egy jó kis házörző kutyus gazdái is – arra törekednek, hogy nevelgessék, gyarapítsák őtet. 🙂 A tőke, mely „szerencsés esetben” leginkább a termelőgazdaság működtetéséhez lenne (de ez ma már nem így történik) oda akar menni, ahol ő növekszik. Nem feltétlenül érdekli az, hogy az energiacsere (=ebben az esetben pénz befektetése) által ő olyan termékben növekszik-e, mely a világot építi, gazdagítja, hiszen az ő célja csak az, hogy Ő növekedjen. Mint az állatok, akik megeszik egymást. „Aranyos vagy te kis antilop, de én megeszlek” – mondja az oroszlán. Hamm. 🙂 Ha tehát a fegyverkezés a jó befektetés, akkor odamegy, ha a háború, akkor oda, ha pedig az államok finanszírozása busás haszonért, akkor oda. Igen, tudom, hogy ezeket a pénzeket emberek irányítják, de az ő céljuk az, hogy a piaci pozícióikat megtartsák és (mint pl. egy telefon, vagy számítógép gyártó cég is a piacvezető pozícióra törekszik mind, hogy Ő legyen a „példakép”, s így jó sok pénzt keressen) ezért hajlandók mindent megtenni. Vannak gyerekeik, akiknek jövőt akarnak adni, vagyontárgyaik és egy drága életstílusuk, amit nem akarnak feladni. Sokan közülük senkiből lettek valakik, mások beleszülettek a hatalomba és a gazdagságba, de egyik sem annyira mártír (=önfeláldozó), hogy ezekről lemondjon CSAK azért, hogy a nép jobban éljen. (A népnek – Julius Cézár óta tudjuk – elég a kenyér meg a cirkusz. Amíg nem halunk éhen és szórakoztatnak, addig befogjuk a szánkat. Persze nem mindenki fogja be. 🙂 )
Mondok egy nagyon szemléletes példát, amit érteni fogsz komám: Tegyük fel, hogy a cég, amit képviselsz, olyan számítógépes programokat gyárt, ami az emberek életében fog kémkedni. Minden információt ki fog nyerni/lopni az internetre kötött számítógépekből azért, hogy a hatalom képviselői adatbázist építsenek ebből, akármilyen céllal. Ezért az államkasszából finanszírozott (valójában az adófizetők, többek között a Te pénzedből eltartott) állam nagyon komoly pénzeket fizet a Te céged vezetőinek. Ők pedig neked nagyon jó fizetést adnak + kocsi + telefon + egyéb juttatások. Te ezt örömmel nyugtázod és a társadalmi státuszod is magas, elismernek és mosolyogva eltartod a családod, nyaralni mész, stb. Eszed ágában sincs felmondani csak azért, mert etikátlannak tartod a cég profilját. Neked élned kell és vannak, akik tőled függnek, mint a családod, gyereked és ha modern ember vagy :), akkor van hiteled. Ezt nem fogod kockára tenni. Ugye? Hiszen, ha ezt megteszed, hogyan fogsz élni? Hogyan fogsz túlélni? Ugye-ugye??? Talán most már érted, hogy miért nem változik meg a rendszer attól, ha felkelést szítasz az általad gonosznak vélt bankok ellen.
A rendszernek, egészen pontosan az emberiség értékrendszerének kellene megváltoznia ahhoz, hogy ez ne így működjön. Ahogy az első bejegyzésben is írtam: „Egy problémát nem tudsz ugyanazzal az elmével megoldani, mint amelyik azt létrehozta.” Az előző cikkben említett helyi pénzek kiegészítő megoldást tudnak jelenteni persze, de az nem egyik napról a másikra fog működni.
A múltkor az egyik ivócimborám átküldött nekem egy filmet, aminek az a címe, hogy „Villanykörte Összeesküvés, avagy a Tervezett elavulás története”. Ebből a filmből az is kiderült, hogy ez az amerikai Alma nevű cég (Apple) is elég erkölcstelen módon vette rá a vásárlóit / fogyasztóit egy időben, hogy újabb termékeket vásároljanak tőle, pedig amiket az Apple kitalál, szerintem nagyon ötletes. De hát ők is pénzt akarnak keresni. És nem keveset. Ha nem láttad a filmet (magyar szinkronos!), íme:
A lényeg tehát az, hogy a pénz, a gazdasági körforgásban részt vevő cégek mind-mind növekedni akarnak. Néha erkölcsösen, máskor az emberek érzelmi világát manipulálva. Az okos közgazdászok azt mondják, hogy ez az ára a fejlődésnek. És ebben végül is igazuk van. (Ráadásul ennek az „üzleti modellnek” köszönhető az is, hogy vannak munkahelyek. Ha nem kellene ilyen gyakran újragyártani, vagy fejleszteni bizonyos termékeket, akkor sok embernek új munka után kéne néznie. Jóllehet ha az értékrendszer megváltozna, akkor ez sem lenne ennyire „egyértelmű” következmény. Rengeteg valódi értékteremtő munkának van még hely…) A jelenlegi rendszer tehát logikus, csak sajnos drága árat kell fizetni érte. Az emberek egymásban való bizalmát ugyanis kétlem, hogy erősítené ez a fejlődési út, de nem akarok álszent lenni, én is élvezem, hogy már nem lóháton kell a falu túloldalára átvergődni, hanem elvisz a busz.
Talán csak az a bajom az egésszel, hogy a tervezett avultatás időintervalluma egyre rövidebb, vagyis a mindenáron fejleszteni akarás kezd átcsapni kapzsiságba. Én azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban döglenek be az elektronikai dolgok vagy pl. szakadnak szét a nadrágok. És ez (persze tudom, én döntök a vásárlás mellett) valahol nagyon nem oké. Még azt is megkockáztatnám, hogy etikátlan és legális „rablás”. (Még akkor is, ha emberek munkahelye múlik ezen! Kell, hogy legyen egy normális egyensúly!) Mert magas áron olyan terméket eladni az embernek, ami hamar a kukában köt ki, nos, az nem annyira vidám, mint pl. a Mórickás viccek.
Végezetül egy gondolat. Ahogy Demján Sándor mondta egyszer: „Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” És ezt a „pénz urai”, valamint az etikátlanul működő cégek is tudják, s ki is fogják használni addig, amíg Te meg Én bedőlünk a propagandának. A keresedELEM tehát ugyanúgy az energia áramlásából táplálkozik, mint minden más az életben, de az irányát – és ez a legfontosabb – a vásárló szabja meg. A pénz ugyanis keresi a helyét. Oda megy, ahol több lehet belőle. Ilyen egyszerű. Ha Én nem veszek csirkét és mások sem, a baromi-feldolgozó üzem profilt fog váltani. Ennyi komám. 🙂
Persze a legfőbb kérdést még mindig nem válaszoltam meg, nevezetesen: a hitelt, mely a fejlődés motorja miért nem állíthatja elő az állam (és miért csak privát bankok) és legfőképpen miért adják olyan drágán? (Főleg Magyarországon!) Na de erről majd egy másik írásban elmélkedem tovább…
Na, ez most egy kicsit elfárasztott, megyek be is nyomok egy felest izibe’… 🙂