A "szabadság" ára
...avagy hogyan adósítjuk el a jövőnket
Először is egy derűs, mosollyal az arcomon történő, felelősségből elkövetett kijelentéssel indítanék: A nyugati világ problémáinak az oka én vagyok. Senki más. Elhittem azt a mesét – és még mindig elhiszem – hogy el lehet költeni azt, ami nincs. Ráadásul többször is. Felszállok a hitelekből működtetett busztársaságok buszaira és repülőgépeire, bemegyek a sok esetben hitelekből működő üzletekbe vásárolni (persze csak azt, amire tényleg szükségem van, becsszó 🙂 ), nincs sok pénzem, de tudok lakást venni, mert a bank ad lóvét (jó esetben), és örülök, hogy egy fejlett, nyugati országban élek. Ha megnézitek a legtöbb „fejlett” ország pénzügyi mérlegét, rengetegszer találkozhattok az ún. deficit spending kifejezéssel, ami annyit jelent szépen magyarul, hogy az ország többet költ a működtetésére, mint amennyi bevétele van (és ezért a hiányzó összegeket külső forrásból kell pótolnia, ami gyakorlatilag újabb adósságteher). A lakossági szférában persze ugyanez megtalálható, csak kicsiben, amikor egy embernek több hiteltartozása van, mint amennyit valaha is ki tud majd fizetni. Megzabáltuk a jövőt, előre. Zsír.
Hogyan jutott idáig az emberiség?
Ezen a kérdésen nagyon sokáig gondolkodtam egy időben, és bár hitem szerint ennek a valódi oka az emberi természetben keresendő (öröm elnyerése rövid távon erősebb érzelem, mint a hosszú távú szop@stól való félelem), azért van némi „segítség” a háttérből olyan okos pénzügyi szakemberektől, akik pontosan tudták már évszázadokkal ezelőtt is, hogy hol vannak a homo sapiens gyenge pontjai és így tudatosan megalkották azt a pénzügyi és gazdasági rendszert, amely eladósításba csomagolva adja el a jövő álmait. És mivel a pénz a hitelezés által adósságból keletkezik ma már, ezért a jelen örömeiért súlyos megszorításokkal és nélkülözésekkel kell fizetnünk a jövőben. (Persze ahogy már korábban – több bejegyzésben – is írtam: a legnagyobb probléma az szerintem, hogy az adósságból ingyen létrejövő számlapénzek után munkával visszafizetett kamat nem a közös kasszát, hanem privát zsebeket gazdagít!)
A kérdés közelebbi vizsgálatához azonban első lépésben egy talán furcsának tűnő kitérőt teszek, mert így érthetőbb lesz az egész okfejtés. Ez a kitérő pedig Nikola Tesla.
Volt egyszer egy tudós fizikus, filozófus, akit úgy hívtak, hogy Nikola Tesla. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén született 1856-ban, de az USA-ban vált híres tudóssá és neki köszönhetjük, hogy van rádió (bár Marconi kapta a szabadalmat, mert lenyúlta Teslát), mobiltelefon, wi-fi (zsinór nélküli adatátvitel), távirányító, lézer és még sorolhatnám. Pontosabban fogalmazva ő rakta le ezeknek a forradalmi eszközöknek az alapjait. Véleményem szerint a XIX. és XX. század egyik legnagyobb koponyája volt, legfontosabb találmányairól mégsem zeng sem a főáramlatú média, sem az oktatási rendszer. Illetőleg nem olyan gyakran, amennyire szerintem említést érdemelne. Teslának volt egy álma, miszerint az egész bolygót be lehetne „kábelezni” zsinór nélküli ingyenes és korlátlan energiával. Az energiát az ionoszféra részecskéinek mozgásából nyerte egy speciális „pózna” segítségével (ne kérdezzetek meg, hogy hogyan, mert nem tudnám megmondani), mely a részecskék mozgásából nyert energiát elektromos árammá alakította. (Évekkel ezelőtt készült erről egy érdekes Phenomemon – The Lost Archives nevű sorozat Dean Stockwell szerkesztésében a YouTube-on angolul, melynek címe: Tesla. A film itt nézhető meg: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész)
Ahogy a filmből is kiderül, a fejlesztéshez és kivitelezéshez kellett volna némi tőke, amit a J.P. Morgan és egyéb bankárok által képviselt többnyire német bankházak nem akartak neki odaadni, tekintve, hogy Tesla nagyon sok olyan találmányon törte a fejét, amire nem lehetett mérőórát tenni és ez az ingyen elektromosságot biztosító “pózna” is ilyen volt. (Többek között azért lettek szélesebb körben elterjedtek Thomas Edison találmányai, mert az öreg Thomas hajlandó volt “mérőórákban” gondolkodni, Tesla meg nem feltétlenül. Érdemes elolvasni az alábbi cikket, mert sokan megtudhatunk erről: Hihetetlen találmányok) A „mérőóra-nélküliség” tehát nem buli, mert a bank sem szeretetből kezeli és adja kölcsön / teremti a pénzt. Ha pedig mindenki ingyen kapja az elektromos áramot, azon nem túl könnyű meggazdagodni, uralkodni és irányítani meg egyenesen lehetetlen. Mivel az öreg Nikola nem adta fel és folyamatosan egyre csak próbálkozott, ennek az lett a szomorú eredménye, hogy 1905-ben a colorado-állambeli laboratóriuma „rejtélyes körülmények között” porig égett az összes feljegyzéssel együtt. Tesla bácsi túl sokat tudott. Akit érdekel ez a téma, rengeteg anyagot talál a neten és bátorítok mindenkit, hogy olvasson utána, mert akkor rájön, hogy mennyire nem jótékony módon működik a gazdasági irányítás! (Érdemes letölteni és elolvasni T. Henry Moray: Sugárzó Energia c. könyvét is, mely Tesla találmánya mentén halad végig, valamint az angolul beszélőknek ajánlom az alábbi 10 perces videót, mely bizonyítja, hogy az ingyenes energia törekvést a mai napig nem adták fel: Free Tesla Energy)
Képzeljük csak el a világot korlátlan ingyen energiával. Milyen csodálatos lenne, ugye? Szerintem is. Korlátlan energia… Még belegondolni is brutális. 🙂 (Egyébként megjegyzem, hogy pl. Svájcban, egy Linden nevű kis faluban van egy Methernita nevű 120 fős keresztény közösség, akik egy Paul Baumann nevű feltaláló Testatika elnevezésű elektromos áram generátorával jutnak ingyenes elektromossághoz már vagy 50 éve!) A Tesla-féle ingyen energiáról azért is írtam, hogy Ti is lássátok, hogy bárkinek ingyen energiát előállítani és használni nem lehet. A széles tömegek számára ez tilos és titkos tudás, különben nem lehet őket birkaként irányítani.
Van egy másik, ingyen előállítható energiaforrás világunkban, csak azzal is az a probléma, hogy nem nekünk, kis embereknek van ingyen, hanem azoknak, akik mesterfokra fejlesztették az „előállítását” és működtetését. Ezt az energiaforrást úgy hívják, hogy hitelpénz. Magyarul olyan pénz, ami akkor jön létre, amikor fedezetért cserébe létrehozza a bankrendszer és ráírja egy számlára, hogy „Márpedig mostantól Te tartozol”. Biztos hallottátok már azt az idézetet Mayer Amschel Bauer (Rothschild) tollából, hogy: „Add nekem a pénzkibocsájtás jogát és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.” Ez az elmúlt 300 év legfontosabb gazdasági idézete és ahhoz, hogy igazságosabb világot teremtsünk együtt, ennek az értelmét érdemes lenne megérteni minden embernek, az ingyen energia által nyújtott lehetőségekkel együtt. Az ingyen energia eltitkolása és az „ingyen pénz” birtoklása ugyanis óriási hatalmat biztosít azoknak, akik rendelkeznek vele és – csúnya szóval – rabszolgaságba juttatja azokat, akik nem.
Mivel korábban már írtam arról, hogy a pénzkibocsájtás monopóliumának megszerzését bizonyos körök hogyan érték el a FED (Szövetségi Tartalék Rendszer, vagyis az USA jegybankjának szerepét betöltő magánkézben lévő részvénytársaság) megalakításával 1913-ban, ezért ebbe nem megyek bele most részleteiben. Rövid összegzésként csak annyit szeretnék ebben a bejegyzésemben megemlíteni, hogy igazából az olaj(ból származó „mérőórás” energia) és FED létrehozása (amely mint utolsó kölcsönadó törvényesen bármennyi pénzt létrehozhat kamatra, ha arra szükség van) vezetett el a XX. század gazdasági fellendüléséhez, s melynek következtében a XXI. században az alábbi történet már teljesen normálisnak tűnik. Szinte hihetetlen kedves komám, de ide jutottunk:
(Megjegyzés: az USA-ban a bankok a hitelképességi mutató alapján határozzák meg, hogy ki mennyire jó adós és ezért mindennél fontosabb, hogy ez pozitív legyen, különben nincs új autó, ház, nyaraló!) Ha nem teljesen világos a történet kicsengése, akkor azért leírom (akik számára egyből leesett, azoktól bocs): a jelenlegi rendszerrel már nem csak saját magunkat, hanem a gyermekeinket is eladósítjuk! Thomas Jefferson (az USA egyik alapító atyja) intelme tehát valósággá vált: „Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy a magán bankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció majd a defláció révén, a bankok és a körülöttük kinövő vállaltok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg!”
A jelenlegi (egyre reménytelenebbnek) tűnő helyzetnek tehát 2 fő oka is van:
Függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk-e a már teljes mértékben hitelpénzből működő gazdasági rendszer hátrányaival vagy sem (az előnyeit ugye már ismerjük, különben nem használnánk), aki használja a rendszert, az támogatja. (Repülőre szállunk, autóval közlekedünk, multinacionális áruházláncokban vásárolunk és rengeteg dolgot hitelből csinálunk, stb.) Igen, ebben én, Józsi bácsi is benne vagyok, nem tagadom(!), de arra használom a tudatosságomat, hogy ezt a kapcsolatot minimalizáljam, amennyire csak lehet és folyamatosan keresem az „alternatív”, természet közeli és igazságosabb elosztásra épülő rendszereket.
Elfogadtuk azt, hogy a rendszer csak ilyen lehet, ezért a fejlődés feltétlenül eladósodással jár és vakok vagyunk észrevenni azt, hogy a modern pénzügyi rendszer önmagában egy olyan „csavart” tartalmaz, mely számlán teremtett, vagyonnal (és részlegesen KP-val is) fedezett pénzre szed munkával visszafizetendő kamatot. Ez egy nagyon egyszerű mondatnak tűnik a sok közül, de ennek a következménye az, hogy örökké megszorítások vannak mindenfelé.
Vannak persze működő pénzügyi-gazdasági alternatívák is, de ezek a jelenlegi rendszer irányítóinak az érdekeit enyhén szólva nem szolgálják és ezért nem számíthatunk arra, hogy a rendszer totális összeomlásáig el fognak terjedni. Ilyen pl. az egyik korábbi cikkemben említett Wilhelm Lautenbach (a hitleri Harmadik birodalom kancellária minisztere, közgazdász volt) által kitalált rendszer, mely szerint az állam igenis bocsájthat ki kamatmentes pénzt, melynek fedezete a pénzből teremtett érték lesz (nem pedig kamattal terhelt állampapírok), ez azonban azért nem köztudott infó, mert a fősodrású média és modern közgazdaságtan az államok pénzteremtésével kapcsolatban azzal riogat mindenkit, hogy hiperinflációt okoz és ez elveszi az emberek munkájának az értékét. Ez azonban féligazság, mert a dolgok nem jók és rosszak, hanem azon múlik a minőségük, hogy hogyan alkalmazzák őket. Németországnak az 1930-as években sikerült és nem csak, hogy nem volt további infláció, hanem teljesen feltámadtak a korábbi összeomlásból! (A Hogyan került ki Németország a csődből c. írás ezt elég jól bizonyítja. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár Hitler II. világháborús cselekedeteit borzalmasnak találom, a német gazdaság gatyába rázásáért tett remek ötletei fölött negatívan ítélkezni véleményem szerint butaság lenne, ugyanis abból a mai napig rengeteg nyugati ország tanulhatna!)
(Megjegyzés: a beszúrt linkekkel nem a megosztást és a szélsőségesnek nevezett nézeteket akarom felkarolni, hanem a józan ítélőképességet és gondolkodást kívánom erősíteni. Még ha vannak is előítéleteid, a megértés végett tedd félre egy pillanatra.)
Visszakanyarodva a szabadsághoz, a helyzet az kedves barátaim, hogy az emberiség szereti a „számára létrehozott” kényelmet és lusta gondolkodni. Ahogy Henry Ford mondta:
„A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.”
Lusták vagyunk megérteni azt, hogy a gazdaságot és a jólétünket minek köszönhetjük és az agyonreklámozott kamattal terhelt hitelpénzben látjuk a gazdasági felemelkedés zálogát, mely amennyire felemel, annyira a földhöz is vág. Ha körbenéztek a modern(nek számító) világban, szinte minden ország nyakig ül az adósságokban, megszorító csomagok tömkelege vár bevezetésre, s ha az adósságokat nem tudják kifizetni ezek az országok, akkor cserébe a nemzeti vagyont kell feláldozni, melynek az eredménye egy teljesen kifosztott, megkeseredett társadalom lesz. Lehet persze pozitív gondolkodással és meditációval segíteni az időnként fellépő letargián, de meggyőződésem, hogy a pénz működésének megértése közelebb visz a megoldáshoz.
Sokan gondolják úgy, hogy ez hülyeség, mert a pénzhez értés a pénzemberek dolga, de szerintem pontosan ez a (gazdasági) szegénységünk oka, hogy nem értjük a pénznek, mint – egy szűk réteg számára – ingyen energiának a működését. (Mint ahogy a totálisan egészségügyileg beteg társadalom is azért veszítette el EGÉSZségét, mert nem megérteni akarja az emberi test-lélek-szellem egységének működését, hanem utólag akar mesterséges kemikáliákkal tüzet oltani, amikor már megtörtént a gebasz.) Kihelyeztük a felelősséget a tekintélyekre és ennek isszuk meg a levét, ez a helyzet. Vágyott célom, hogy írásaimon keresztül egyre többen jöjjenek rá arra, hogy a belső, ideális világunk megteremtése és a pénz „egészsége” között komoly kapocs van. Egy olyan pénzügyi rendszer ugyanis, mely eladósításba csomagolja a jövőt, egyszerűen nem fenntartható a végtelenségig.
Az ember társasági lény, s akkor érezzük jól magunkat, ha olyan emberek vesznek körül bennünket, akik azt tükrözik vissza a valóságból, amit látni szeretnénk. Márpedig ha az emberek egy jelentős része nem érzi jól magát, mert nyakig ül az adósságban és az otthontalanság és éhenhalás pallosa ott remeg a feje fölött, az ránk is hatással van, ha máshogy nem, tudat alatt. Aki gazdasági béklyó alatt él, az pedig – akárki akármit is mond – NEM szabad ember. Sokan vagyunk ebben a helyzetben, és lehet szépíteni, politikailag korrekt magyarázatokkal enyhíteni a rideg valóságot, de ez akkor is így van sajnos.
Egy nagyon jogos kérdés persze felmerül és ezt úton-útfélen megkapom: „Te Józsi! Értelek én, hogy nem jó, nem igazságos ez a pénzügyi rendszer, de nem tudok kivonulni belőle, ráadásul ebből származik a jövedelmem, ebből megyek moziba, tankolok, és ha nem haragszol, repülni is szeretnék még a világban mindenfelé, mert egyszer élünk.” Azt kell mondanom erre, hogy teljesen igaza van annak, aki ezt mondja. Nem kell kivonulni a jelenlegi pénzügyi rendszerből, mert nem is lehet, ha csak nem akarunk barlanglakók lenni. DE! És ez egy fontos “DE”: A történelem bebizonyította, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb kudarcra vannak ítélve, mert ha a társadalmi különbségek szélsőséges tartományba kerülnek (0,1% ultra gazdag, 99,9% csontszegény), akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen az összeomlás. Ha pedig ez bekövetkezik, nagyobb esélye van egy olyan társadalomnak, mely ismer B, C, és D verziókat is az értékek cseréjére. A nem hivatalos pénzrendszerek tanulmányozásának elvetése / elutasítása olyan, mintha azt mondanánk, hogy nincs értelme az egészségmegőrzéssel foglalkozni addig, amíg egészségesek vagyunk. Én meg úgy gondolom, hogy pont akkor kell foglalkozni mindennel, amíg még van rá erőnk és energiánk (és lehetőségünk!), hogy megértsük, és azok alapján cselekedjünk. Vagy tévednék? Képzeljétek csak el: valamikor kipukkad a rendszer és a hivatalos pénz értéktelen lesz. Egy tudatos, B, C, D verziókat ismerő társadalom csak megrántja a vállát és átáll egy új pénzre, mert tudja, hogy hogyan működik. A tudattalan brigádok meg éhen pusztulnak…
A modern nyugati világ „szabadságának” ára tehát a totális függés (nézzetek csak körbe!), és elképzelhető, hogy George Orwell 1984-e hamarabb válik valósággá, mint gondolnánk. Bár sokan azt mondják, hogy már régen eljött. Hogy mégis pozitív kicsengése legyen ennek a cikknek, elárulok egy titkot: A társadalom belülről épül kifelé, vagyis egyének alkotják az egészet. És ha az egyének úgy határoznak, hogy pl. közösségeket formálnak és másképp képzelik el a jövőt, a jövő másmilyen lesz. Mindezen túl gondoljatok csak bele: Ha minden Hawaii, Dizsi, Napszemüveg lenne, akkor mitől fejlődnénk? Mindig attól leszünk többek, hogy problémákat kell megoldanunk és ezáltal tapasztalhatjuk meg a bennünk lévő teremtő erőt. Ebből a nézőpontból pedig nem is biztos, hogy olyan nagy trauma az, amin az emberiségnek most keresztül kell mennie. Persze én vagyok olyan „idióta”, hogy sokszor a legszarabb helyzetben is a jót igyekszem meglátni. 🙂
Ezeket a gondolatokat egyébként nem csak én kötöttem össze, hanem nálam sokkal okosabb emberek. Készült például egy film, melynek címe „Thrive” (magyarul: gyarapodás, növekedés) és tavaly novemberben került a piacra. Íme:
A film kritikusai szerint egyébként legalább annyira megosztó ez az alkotás is, mint amilyenre a Zeitgeist sikeredett, de úgy gondolom, hogy az emberek szemének felnyitogatásában sokat segít.
Legyen csodaszép napotok és lapátoljátok el a havat a portátok előtt (már akinek van), mert már egy ilyen apró kis cselekedet is ki tudja fejezni azt, hogy tovább gondolkodunk önmagunknál! Utána pedig villámgyorsan csapjatok be egy jófajta ágyas szilvát, hogy felmelegedjetek belülről is! Egészségetekre a lapátolást és a szilvát is!
